Csak a szíve látszik

Lemostak róla az évek
mindent, mi hamisan fénylett!
Homloka redőit keserű percek
ujja szántotta mélyebbre -
újra, újra.
Bőrébe savként maródott
fájva, - a közös asztal,
közös ágy  hiánya! -
Csak  csak a szíve látszik
állig begombolt inge alól.
Arca elé tükröt már
csak a tegnap tarthat!
Él, szeret, szeretik,
de ettől többet - hiába,
-  nem akarhat!

Gere Irén